A hősszerelmes

Sziasztok :)

Hosszú idő után itt az új rész, bocsi hogy ilyen sokáig tartott, és hogy ilyen röbid, remélem tetszeni fog. Ígérem, a következő hosszabb lesz. Jó olvasást!

Ross csak bámult ki az ablakon, és olyan fejet vágott, mint aki gondolkodik. Egész jól ment neki, már csak nem elhittem, hogy tényleg gondolkodik. 
- Mi jár abban a tök fejedben, édesem? - kérdeztem bájosan.
Rossnak nem volt ideje válaszolni, mert a következő pillanatban Ellington esett be az ajtón. 
- Ha Riker és Rocky a fagyin vitatkoznak... ne szóljatok közbe! Tapasztalatból mondom. - jelentette ki komolyan. 
- Ezt még csak most sikerült megtapasztalnod? - vontam fel a szemöldököm. 
Ellington vállat vont majd kisétált a konyhából.   
- Nem akarom tudni mit művelnek... - Ross a homlokát ráncolta. 
- Én igen! - vágtam rá és kiviharzottam a nappaliba. - Na jó... talán mégsem akartam tudni. - Sóhajtottam. 
Mielőtt bármi mást mondhattam volna Ross ujjai fonódtak az enyémhez, és kézen fogva kivezetett a szobából. 
- Gyere menjünk sétálni - mosolygott, és csillogó szemeiben látszott az izgatottság. 
Ahhoz képest hogy Ross sétálni akart kocsiba ültünk, és számomra ismeretlen utakon haladtunk. 
- Cica elárulod hova megyünk? 
- Kocsikázunk. - felelte egyszerűen, de hangja elárulta, hogy ennél valószínűleg többről van szó.
- Kocsikázunk... Hát, ez így éjjel fél 12-kor totál esedékes.
Ross semmit nem reagált... Már épp kezdtem bedurcizni amiért semmit nem mond, amikor hirtelen leparkolt egy hatalmas épület előtt. Kiszálltunk a kocsiból, majd bementünk az épületbe. Fel a lépcsőn, aztán át egy folyosón majd le a lépcsőn, míg nem egy sötét terembe értünk. Semmit nem láttam. Ross megfogta a kezem, összekulcsolta az ujjainkat, és amikor éjfélt ütött az óra hirtelen kigyúltak a fények. Egy gyönyörűen megterített asztal, és gyertyák.
- Boldog születésnapot! - csókolta meg Ross a homlokomat.
- Hű... Köszönöm. - motyogtam szégyenlősen.
- Én akartam lenni az első aki felköszönt. - vigyorgott Ross.
- Ez édes. Ross, ez valami gyönyörű.
- Igen, te ezt érdemled. És a Holdat, meg a csillagokat!
- Igen. Lehet hogy megérdemlem, de nekem csak te kellesz te idióta. - mondtam majd megcsókoltam.
A vacsora közben egyszer csak megcsörrent a telefonom.
- Tiffany! Hol a jó büdös francban vagytok?! - Rydel hangja megrémiszt.
- Ömm... Hát... Izé... Elmentünk kocsikázni. - dadogom.
- Hát ez jó... Mi meg már azt hittük titeket is keresni kell... Időben gyertek haza!
- Úgy lesz! Szia. - nyomtam ki a telefont.

Hajnali kettő körül értünk haza, végülis nem tudtam Rydel hogy értette azt hogy időben... Bárhogy is, amikor hazaértünk már nem volt fent, így nem tudott minket leszidni. Ellington viszont még ébren volt, és  valamin nagyon dolgozott. Egy kupac papír volt előtte és valamit jegyzetelt.
- Miben mesterkedsz El? - lopakodtam mögé.
Ellington a kezébe vette a papírköteget, elrendezte őket majd megszólalt:
- Tervet készítek.
- Aha... tervet... És mit tervezel?
- Hogy űrhajós leszek! - Úgy mondta mintha komolyan gondolná.
- Űrhajós, mi? Én meg az új elnök! - viccelődött Ross.
- Mi?! Nem! Én komolyan mondtam. Minden esélyem meg van rá. Már csak a NASA telefon számát kell megszereznem.
Reggel nagy volt a sürgés-forgás, készülődtünk a vidámparkba.
- Ó, igen! Megyünk a vidámparkba! A vidámparkba megyünk! - dúdolta Ross fogkefével a szájában.
- Rocky!!! Azonnal gyere vissza! Hozd ide azt a hajszárítót! Ne kelljen még egyszer szólnom! - Rydel dühös hangja hallatszott az emeletről.
- Azt már nem! - vágott vissza Rocky aki éppen akkor rohant le a lépcsőn.
- Szerintetek találkozunk majd űrlényekkel? - Ellington idétlennél idétlenebb kérdésekkel fárasztott minket.
- El, drágaszivem... Nincsenek űrlények.
- Tiff, drágaszivem, igen is vannak! - csattant fel Ellington.
- Okééé... Ha te mondod... - adtam meg magam.
Mielőtt bármit is reagálhattam volna Ryland seggriszálására Rydel rohant el előttem vizes hajjal.
- Rocky! Ezt még meg fogod bánni!
Elkezdtem azon gondolkodni, hogy miért vagyok ilyen hülyékkel körül véve, de aztán rájöttem, hogy rajtam is csak fél zokni van, és a félig megrágott szendvicsemet már vagy negyed órája szorongatom.
Órákba telt, mire mindenki összeszedte magát és végre indulhattunk. Az odafele út viszonylag normálisan telt, kivéve Ellington űrlényekről szóló meséit.
A vidámparkban két felé szakadtunk. Ryland, Riker és Én elmentünk vattacukrot venni, a többiek pedig felültek a hullám vasútra.

A boltban

A bolt nem is olyan kicsi mint amilyennek messziről tűnt. Sőt, meglehetősen nagy. Késő este van, így szerencsére elég kicsi az esélye annak hogy letámadjanak minket a rajongók.
A hűtőknél keringünk már egy negyed órája, de fagyit csak nem találunk.
Ratliff oda megy Rockyhoz és megfogja a vállát:
- Rocky, annyira sajnálom hogy tőlem kell megtudnod... Nem is tudom hogyan mondjam el.. de.. az a helyzet, hogy... kurvára nincs fagyi. - Ellington annyira drámaian adja elő, hogy senki sem bírja visszatartani a nevetést.
- Oh nézzétek itt van fagyi!! - hallatszik Ross hangja a másik sorból.
- Faaagyiiii!!! - üvölti Rocky s közben fénysebességgel száguld a fagyik felé.
- Mint az oviban. - jegyzem meg halkan.

Épp hogy hazaérünk Rocky máris szalad a konyhába kiskanálért, majd vissza a nappaliba. Lehuppan a kanapéra, a lábait felteszi az asztalra, egy profi mozdulatta eltávolítja a fagyisdoboz tetejét és már eszi is. Olyant mint egy kisgyerek aki még életében nem látott fagylaltot. Riker épp ekkor jön ki a szobából, és amikor meglátja hatalmas léptekkel Rocky felé baktat, és hirtelen megáll.
- Ne aggódj Rocky, mi aztán tényleg nem akartunk belőle enni. - jegyzi meg bosszúsan.
Rocky egy gyors pillantást vet Rikerre, majd szándékosan, lassan a szájához emeli a kanalat, és lenyalja róla a fagyit, hogy mégjobban felidegesítse Rikert.
Én meg csak állok és kívülről szemlélem a dolgokat, mindaddig amíg nem egyszercsak azt veszem észre hogy a földön hasalok, és Ross rajtam tehénkedik. Ratliffnak más sem kell, elüvölti magát:
- KICSI A RAKÁÁÁÁS!!!
Hirtelen érzem hogy még több súly paszíroz a szőnyegbe.
- Ratliff, Ross kurvára örülnék ha leszállnátok rólam.... de úgy szó szerint...
Még időben sikerül kimásznom a fiúk alol, ugyanis pillanatokon belül ott terem Rocky fagyis szájjal, és a kupac tetejére ugrik.
Riker és Rydel közben valami tánc féleséget művelnek, de Rik inkább csak bénázik.
- Figyelj Riker, kicsit több érzelemmel.. - ismételgeti Rydel.
- Érzelem? miféle érzelem? én csak Ross büdös hónalj szagát érzem.. - Ordibál Ratliff még mindig a földön fetrengve.
Úristen hova kerültem....Néha elgondolkodom azon, hogy új barátokat kéne keresnem.
Mellesleg most meg Ryland tűnt el... De vajon feltűnt ez rajtam kívül bárkinek is?
- Rylaaaaaand!! Hoooool vaaaaagy?? - ordibálja Rocky lassított felvételben..
Ezekszerint igen, másnak is feltűnt..
- A házban nincs. - Válaszol Ross tök nyugodtan, és közben a telefonja kijelzőjében nézegeti hogy áll a haja.
- Hát ez fantasztikus.. Nem tudtam mi hiányzott a napomból... Ja igen! Hogy veszítsük el Ryland-et... - hadarom kicsit idegesen.
- Oké akkor most keressük meg Őt... Tudja valaki hogy van-e rajta nyomkövető? - tereli magára a figyelmet Riker.
- Nyomkövető? Az mi? - kapja fel a fejét Ross.
Riker égnek emeli a tekintetét, aztán a többiekre néz, választ várva..
- Nyomkövető.... Mi jön legközelebb?? Lézersugár? Teljes nindzsa-felszerelés?
- Ne háborogj Tiffany nem vagy te tenger! - szól rám Ratliff..
- Nyomkövetőt nem is a nindzsák használnak... hanem a kémek..- okoskodik Ratliff.
- Basszátok meg ti agyoniskolázottak, hol egy telefon? Csak fel kéne hívni Rylandet és megtudjuk hol van. - sóhajtok végül.
- Mondasz valamit... - mondja Rocky eltöprengve..
- Tééényleeeg... hívjuk fel telefonon és akkor megtudjuk hol van! - veti fel az ötletet újra Ross.
- Hű Ross te aztán lángelme vagy, nem is értem honnan juthatott ez eszedbe...
Ross büszkén a hajába túr, majd előveszi farmer zsebéből a mobilját.
Már vagy 5 perce nyomkodja a telefont szótlanul.
- Ross, hajlandó lennél még ma felhívni Rylandet?
- Jaa persze csak adja meg valaki a számát...
Nagyjából úgy fél óra eltelik mire sikerül felhívnunk Ryland-et.
- Ryland! Merre vagy?
- Jobb kérdés hogy ti hol vagytok... Én még a boltban vagyok, és a játék osztályon nyomkodom a babák hasát, de mindegyik csak annyit mondd hogy "Papa" meg hogy "Mama" De ti hova tűntetek?
- Mi már megnyertük a 3. világháborút, harcoltunk űrlényekkel, és fákat ültettünk. - üvölti a telefonba Ratliff..
- Szóval otthon ültök a tévé előtt. -állapítja meg Ryland a vonal másik végén.
- Úgy valahogy..- nevetek fel. - Haza tudsz jönni vagy elmenjünk érted?
- Gyertek el. - hadarja Ryland és leteszi a telefont.
- Háát én sajnos nem tukok elmenni érte, mert el fog olvadni a fagyim...
Rocky ügyesen kibújt a munka alól.... ahogy aztán a többiek is. Mindig ezt csinálják és végül mindig nekem kell megcsinálnom mindent.. De most nem hagyom magam!
Végül Rydel, és Ratliff mennek Rylandért. Riker nagy nehezen ráveszi Rockyt hogy adjon neki a fagyiból, és beülnek a tévé elé. Ross és én a konyha felé vesszük az irányt.
Pár percig csendben ülünk majd Ross feláll, és az ablakhoz sétál.

Bevezető

Sziasztok! Megint egy újabb blog, és megírtam az elejét de mivel egy egész résznek szerintem rövid bevezetőként rakom fel.. Jó olvasást :)

A színpad felől már a sikítozó tömeg zaja hallatszik. Rydel épp most lépett ki az öltöző ajtaján, Riker mellettem áll és a nyakkendőjét igazgatja, Ross a folyosó túloldalán a tükörben nézegeti magát, Rocky a gitárját ölelgeti, de hol a francban lehet Ratliff? 
- Srácok, látta valaki Ellington-t? 
Ebben a pillanatban betoppan Ratliff egy szál alsógatyában, és Rydel harisnyájával a fején.
- Ellington Rattliff! Tisztában vagy vele hogy 2 perc múlva a színpadon kell lenned?
- Igen. Miért kérdezed?
Homlok ráncolva nézek rá, és nem értem hogy most tényleg ilyen hülye vagy csak tetteti.. Leveszem a fejéről a harisnyát és a kezébe nyomom.
- Na igyekezz, húzz magadra valami gatyát. 
Ellington sarkon fordul, és bebattyog az öltözőbe. 
Pár percen belül már mindannyian a színpadon állnak teljes öltözetben, a közönség pedig fülsüketítő sikoltozásban tör ki. Annyira büszke vagyok rájuk! Mi mindent elértek ilyen fiatalon... Bár én is azért lennék híres mert jó vagyok valamiben... de sajnos nem így van. Az emberek csak azért ismernek meg az utcán mert én vagyok Ross Lynch barátnője. Az emberek csak mutogatnak rám és azt mondják: "Nézd ott van az a lány aki Ross Lynch-el jár" Pedig mennyivel jobb érzés lenne ha azt mondanák: "Nézd ott van az a lány aki olyan tehetséges!" Persze így sem panaszkodom hiszen Ross barátnőjének lenni csodás érzés. A legcsodálatosabb amit valaha éreztem. 
A koncert végén nem csak a nézőtérben, de a színpadon is elszabadul a pokol. A srácok teljesen kikelnek magukból és félmeztelenül szaladgálnak körbe-körbe, miközben a dalszöveg helyett valami baromságot ordibálnak. De őszintén szólva nem csalódtam. Mindig ezt csinálják. 

*az öltözőben*
- Nem megyünk el fagyizni? - kérdezi váratlanul Rocky.
- Este 11 óra van Te ikutraktor.. Szerinted melyik fagyis van még nyitva? - értetlenkedik Riker, s közben leveszi a pólóját. Neki áll keresni a másikat, de nem találja. 
- Oké. Ross, hova tetted a pólómat? - Ross felé fordul, és csípőre teszi a kezét. 
- Miért rajtam keresed a pólódat? Nem látod? Rajtam itt az enyém. 
Eközben Ratliff leült egy székre, keresztbetette a lábait, és a kezére támaszkodott. 
Rydel és én egymásra nézünk, majd hirtelen nagy nevetésben törünk ki. Riker Ellingtonra néz, és megszólal:
- Ellington, kérem a pólóm. 
- Miféle póló? Én nem tudom miről beszélsz... - felel Ratliff pokerfészt vágva. 
- Akkor mégis mi lóg ki a segged alól? 
- A szék?
- Nagyon vicces vagy.. Na mostmár tényleg kérem a pólómat. Vagy azt akarod hogy félmeztelenül menjek haza? 
- Hát néhányan biztosan örülnének neki.. - vág közbe Ross. 
- Ezzel nem segítesz. 
- Ratliff! Add vissza Riker pólóját - sóhajt Ross. 
- Jajj már olyan izéék vagytok - dünnyögi Ratliff, és sértődöttséget színlel. Végül feláll, és Riker felkapja a pólóját. 
- Szóval akkor nem fagyizunk? - néz ránk Rocky szomorúan.
- Ha készen vagytok mehetünk! - állít be Ryland az öltözőbe.
Mindenki összeszedi a cuccait, Rydel a vállára veszi táskáját, Ross megfogja a kezemet és indulunk. 
Bepréseljük magunkat a kisbuszba, és nagynehezen mindenki talál magának helyet. 
Félúton egyszer csak megszólal Ross:
- Ki fingott? 
- Szerintem Rocky volt. Már egy ideje nagyon gyanús nekem. - mutat Rocky felé Riker. 
- Nem én voltam, én csak fagyit akarok enni. 
- Akkor biztosan a póló tolvaj volt. - motyogom miközben a telefonom billentyűzetét nyomkodom. 
- Hé, ez most tényleg nem én voltam. 
- Akkor fogjunk mindent a legkisebbre, Ryland, tudjuk hogy te voltál! - szólal meg újra Riker. 
- Héj skacok, ott egy bolt ami még nyitva van, nem megyünk be megnézni hogy van-e fagyi? - Szakítja félbe a vitát Rydel. 
- Oh igen! Mondtam én hogy fagyizni kell. - csattant fel Rocky.
A kisbusz leparkol, mi pedig egyesével kiszálltunk.